Hogy ki is vagyok? Szűcs Sándor, egy átlagos. Több mint 10 éve tevékenykedek különböző sportágakban, mint a harcművészet, testépítés és fitness, funkcionális edzés illetve jóga.
Hogy ki is vagyok? Csak egy átlagos srác aki, mint mindenki más én is jártam testnevelés órára az általános iskolában és a gimnáziumi éveim alatt is. Más kérdés hogy, ahogy növünk úgy valamilyen oknál fogva eltávolodik az ember a mozgástól, ellógjuk, mindenféle történetet kitalálunk hogy „Tanár úr most én ….” – ez meg az a bajom
Valamiért máshogy tekintek most már a sportra. Úgy gondolom gyerek fejjel nem látjuk a jelentőségét, nem vagyunk tisztába jótékony hatásaival hiszen nem is foglalkozunk vele
– csak amolyan „kötelezettségnek” látjuk az iskolában.
Egy szép nyári időszakban, pizza és hamburger hegyek meghozták a kis úszógumit, ami rövid időn belül már nem is volt olyan kicsi. Olyannyira nem volt kicsi hogy 93 kg lettem a 168 cm – es magasságomhoz. A sportot magam mögött hagyva elkezdtem a kamaszkori dolgok iránt érdeklődni. Jobban érdekeltek a számítógépes játékok, bulizás, haverok valamint elkezdtem dohányozni is.
Nem túlzok mikor azt mondom hogy mindennap lerészegedtem. Most ebbe a pillanatba is vissza gondolva csoda, hogy a szervezetem bírta azt a szintű mérgezést. Nyár vége fele tükörbe néztem és nagyon undorodtam magamtól, mély depresszióba estem, tehetetlennek, értéktelennek tartottam magam. Olyan személynek aki semmit nem képes megcsinálni, akinek az élete csak a bulizás… ez cél?
A fordulópont
2013 Augusztus végén egy szintén illuminált éjszakán egy barátomnak „kisírtam” ami bennem volt és akkor megfogadtam magamnak, hogy szeptember elsejével neki látok a kemény edzéseknek. Bebizonyítom hogy erre bárki képes.
- Abbahagytam a bulizást
- Futottam napi 8-9 km-t
- Leszoktam 7 éven át tartó dohányzásról
- Elkezdtem saját testsúlyos gyakorlatokat végezni
Így közel 2 hónap alatt 15 kg-t dobtam le magamról, így lett a súlyom 65-66 kg körül. Egyre jobban is éreztem magam, szinte már már kicsattanóan amikor..
Beütött a krach
Kettő egymást követő rosszullét és kivizsgálások után, jött a rossz hír pánikbeteg vagyok. Pszichiátria, nyugtatók.. ezt az utat látták előttem többen. Aki átélt már hasonlót az tudja, hogy milyen kihívások elé állít ez a betegség főleg ha társul valamilyen szorongásos zavarral. Félelem akár egyedül lenni, egyszerűen elmenni bevásárolni, utazni, dolgozni és a negatív tolakodó gondolatokról nem is beszélve. Nehéz egy ilyen dologgal együtt élni – ekkor még így gondoltam. De ezekre én nemet mondtam.
Megfogadtam magamnak hogy szembeszállok ezzel a betegséggel. Gyógyszerek és szakember bevonása nélkül hoztam ki magam ebből az állapotból. Megtanultam különböző relaxációs és légzéstechnikákat valamint a pszichológia és pszichoterápiában alkalmazott módszereket sajátítottam el, illetve számtalan könyv elolvasása után, hatalmas tudásra tettem szert ezáltal, mára már azt gondolom, hogy a betegségem egy ajándék volt, hiszen értékes leckék voltak elrejtve. Úgy gondolom, kellő gyakorlással és elkötelezettséggel, ki lehet jönni ebből az állapotból.
Ez nem olyas valami amivel együtt kell élni!
A tudatosság egy olyan szintjére jutottam, amiről nem gondoltam, hogy egyáltalán létezik. Napjaimat kiegyensúlyozottan és tudatosan élem.
Mit is jelent ez?
Ha érdekel, hogyan értem el ezt akkor kattins ide!
Aki hajlandó küzdeni az álmaiért és célokat kitűzni, bármit elérhet. Meg kell tanulni hinnünk magunkban! Nyissunk ablakot a világra, mert sokkal több mint amit lát az ember. Ha igazán fontos a célod és teszel érte, az élet próbára tesz, mennyire vagy elkötelezett, de ha kiállod az olykor igen nehéz próbákat, utána az élet támogatni fog és lehetőségek tárháza nyílik meg előttünk.
